hergeberge ....... .

A döntés megszületett, irány Szíria! Ott szépen beszélik az arabot, Damaszkusz, a főváros az arabul tanulók Mekkája, az ország - szekuláris s egypártrendszer lévén - kifejezetten biztonságosnak tűnik, valamint tele van látnivalóval az antik romoktól a keresztesvárakon át a oszmán kori gyöngyszemekik, a lakosság pedig legendásan kedves és vendégszerető. De hogyan jut oda az ember fia? Elvégre Szíria nem itt van a szomszédban, meg nem is lehet csak úgy besétálni mint a sarki kisközértbe.

The decision is made, I'm going to Syria! A nice Arabic is spoken down there, the capital, Damascus is the new Mecca for foreigners learning Arabic, the country - having an authoritarian secular government regime - seems to be quite secure, plus it is full of sights from the antiquity, the Crusades to the Ottoman era, not to mention the locals, who have the reputation to be extremely hospitable and friendly. But how to get there? Syria is far from being on the corner, you can't just easily drop by. 

Két módon lehet megközelíteni, szárazföldön és repülve. A szárazföldi út egy csábító kalanddal kecsegtet: vonatozást a legendás Hidzsáz-vasúttal, melynek építésébe még utolsó nagy szusszanásként a végelgyengülő Oszmán Birodalom kezdett bele, hátha talán egy közvetlen Isztambul-Mekka vonal jóvoltából elég alattvaló imádkozhatott volna a szultanátus fennmaradásáért. Hát nem így történt, az építkezést félbeszakította az első nagy háború, plusz Arábiai Lawrence úr robbantgatott párat a Medináig elkészült szakaszon, a birodalom összeomlott, az elkészült szakaszt meg szétnyesték az utódállamok új határai. Ennek ellenére ma még, aleppói átszállással, heti egyszer  eljuthatunk sínen akár egészen Ammanig, bár állítólag a Damaszkusz-Amman szakaszon ma már inkább lehet low-cost vadnyugati filmek "elhagyatott táj" című jeleneteit forgatni, semmint romantikusan pöfékelő mozdonyokkal találkozni. Persze az Isztanbul-Aleppó szakaszon sincs sok szó nagy romantikáról, a teljes illúziórombolásról a kiszuperált román dieselvonatok gondoskodnak.

There are two ways to reach Syria: on the overland route or by air. The first one holds out an alluring adventure with the legendary Hijaz railway. The constructon of this railway was the last great project of the moriband Ottoman Empire, perhaps the authorities hoped to save the existence of the sultanate by linking the capital, Constantinople with Mecca and applying for devine help. Well, it never happend, the construction works were broken by the Great War, the track had only reached Medina, but even this section was attacked several times by the Arabs of Lawrence of Arabia. Finally the Empire vanished and the boundaries of the successor states fragmented the existing track. Even so it's still possible today to reach Amman from Istanbul (once weekly, with a change in Aleppo), although the Damascus-Amman section is said to resemble rather to a no-man's-land landscape, than an operating line linking two capitals offering a romanitic train ride.

Ígyhát maradt a repülés, annak is, a családi kassza érdekében a lehető legköltségkímélőbb módja, az átszállásos (merthogy a gonosz Malév és a még gonoszabb Austrian Air irreálisan magas árakat követel egy közvetlen damaszkuszi jegyért, így pölö akár New Yorkba is olcsóbban el tudnék jutni, mint "ide", a Mare Nostrum túlpartjára). Ézért én a VIE-LCA-DAM konstelláció szerint Bécsből (VIE az Airport Code-ja neki) larnacai (ami Ciprus görög felének elsőszámú turistabugyra) átszállással érkezek meg Damaszkuszba, 15dikén reggel valamikor. És remélem ilyen fogadtatásban lesz majd részem :)  

 So, I'm flying there with a transfer (in order to spare the budget), as a direct ticket from Budapest or Vienna costs a whole fortune, I could even take an oversee flight for the same price. (Buuh for Malev and Austrian Air...) . So I'll take a budget flight from Vienna to Larnaca before taking a CyprusAir (which has fabulous fares to a great number of Middle East destinations) flight to Damascus on the 15th August arriving there quite early in the morning. Hopefully I'll be welcomed in this manner: )

Szóval akkor ha a repjegy kipipálva, meg a nyelviskola is mindent visszaigazolt, mehetünk a vízumért. Szírai egyika azon számos országoknak, amelyeknél a belépéshez nemhogy vízumot kell venni, de a stempliknek még a megérkezés előtt az útlevélben kell már díszelegniük. Magyarország jellemző módon még szír vízumárakban is felülmúlja a sógorékat, hisz míg Pesten egy ilyen, elvileg kétszeri belépésre jogosító vízum 11ezer HUFba, azaz közel 50 eurónéba kerül, addig ugyenez Bécsben már kevesebb mint a feléért, 23 euróért megszerezhető. Még szerencse, hogy császárvárosban is van bejelentett lakcímem, így mehettem a diffinger-gassei követségre a féláras dealre. Van viszont egy csavaros fordulat a dologban, merthogy az ügyintéző csóka szerint hiába igénylek én multy entry visát, ha több mint 15 napra megyek (nekem 31 nap kalkulálódott ki) és először járok az országban, akkor is csak single entry-s, 15 napig érvényes vízumot kapok (persze multyentrys áron...), aztán majd ott mehetek a bevándorlási hivatalba hosszabbittatni. Na ja... Persze a vízumkötelezettségnek, amely azt hiszem a libanoniakon kívül (mely országot Szíria még félhivatalosan azért mégiscsak a saját részének tekint) minden más, még arab nemzetre is érvényes, a pénzszerzésen kívül még az izraeli spionok kiszűrése is a célja. Ez annyit jelent, hogy az útlevélben semmi nyoma nem lehet annak, hogy az illető járt Izraelben (vagyis az ottani hivatalos szóhasználat szerint a "megszállt Palesztínában"). Fuhh, még szerencsém, hogy én nem voltam, bár azt hiszem, most, miután az iráni mellett már egy szír és egy libanoni (pontosabban abból kettő is van, mert az elsőt elrontották, és ezért félig készen áthúzták) vízum is található az útlevelemben, inkább az izraeli border police-szal gyűlne nagyobb bajom...