hergeberge ....... .

Damaszkusz számomra egyik legszimpatikusabb vonása, hogy nagyon közel van Libanonhoz. Ugyan sajna momentán semmi jó hírt nem hallunk az országról (igaz, hogy a múlt hónap óta legalább van egy új elnökük, meg egy egymásmellé kényszerített tagokból felállt "egységkormányuk"), a lövöldözések még mindíg nem tűntek el teljesen a hírekből. De a helyzet a médiák szerint nem rossz, de azért örvendek, hogy nem oda megyek arabkurzusra.  Viszont egy hétvége bele kell hogy férjen, a Közel Kelet Svájcát, azon belül is Bejrútot, ahol a közhiedelem szerint a bárokban a lányok az asztalon táncolnak, ezt semmiképp sem hagyhatom ki :)

For me, one of the most inviting things about Damascus is the proximity of Lebanon. Unfortunately it's a rarity to hear any good news on this country (at least they have a new chef d'état and a scrogged new "unity" government now), but fightings between rival religious sects are still not just blasts from the past. Eventhough the situation seems to be moving along normally now, I'm happy to have my Arabic course booked not there but in Damascus. But I'm still desperate to spend at least a week end there, to see the Switzerland of the Middle East and especially Beirut, where local girls said to dance on the tables... I just can't miss that :)

 Ráadásul a konyha is messze földön híres, Párizsban is és Teheránban is nagyon jót faltam libanoni éttermekben. Na és persze ne feledjük az embereket, az istenadta libanoni népet, akik egy életvidám (ajánlom ezt az oldalt ennek szemléltetésére, mely a legutóbbi krízis után kinyitott és bezért beirúti bárokat mutatja be), iskolázott és roppant kultúrált nemzet hírében állnak.  És igaz, ahány libanonit én ismerek, ők mind hyperkedves és több nyelven folyékonyan beszélő emberek. Ennyi pozitívum után tényleg érthetetlen miért ölték ennyit egymást saját országukban, miért lőtték szét Beirútot és tették tönkre a hetvenes évekig példátlanul prosperáló és fejlett országukat.

Apart from celebrating, Lebanese are also famous for their cousine (I had in fact fabulous meals in Lebanese restaurants in Paris or Tehran), their savoir vivre (just take a look at this site depicting the open and shut bars in downtown Beirut after the last crisis) and for their multicultural, mondaine, highly educated and polyglott society. With such a background it's quite hard to comprehend why Lebanese massacred each other, crippled their capital and destroyed their prospering and well devenloped country in that infamous Civil War. 

Mindenestre a "libanoni kártyát" készenlétben tartom damaszkuszi négy hetem alatt. A vízumom is meg van már, ott díszelegnek rajta az 5000 fontos (szerencsére libanoni fontban értett) cédrusos illetékbélyegek, csupán csak az országból érkező hírekre kell hegyeznem a fülemet. Ha lehet, megyek, ha túl veszélyessé eszkalálódna a helyzet, akkor ülök a fenekemen és örülök a Damaszkusztól nyugatra kezdődő hegyvonulatnak, a rosszul csengő Anti-Libanon hegység gerincének, amely elválasztja Szíriát a rebellis kistestvértől, a Libanonnak nevezett földdarab ezerarcú mikrokozmoszától.

For any case, I want to stay ready to leave for Lebanon during my Damascene weeks, I already have my visa, with all it's £5000 (in Lebanese pounds luckily), cedar decorated stamps on it. The only thing I can do now is to observe all the news on the country with special attention, so that I can depart when it's safe or stay if the situation would seem to escalate and take delight on the sight of the awful-sounding Anti-Lebanon mountains just west from Damascus, that separates Syria from her rebellious little sister, from that diverse microcosm of a tiny piece of soil named Lebanon.